Bemutatkozás

Operatőrként nem egyetlen iskolai út vezetett a filmhez. Szakmai tudásomat nagyrészt autodidakta módon építettem fel: forgatásokon, folyamatos kísérletezéssel, önképzéssel és azzal, hogy minden új helyzetben újra kellett gondolnom, hogyan lehet egy történetet képekben pontosan és hitelesen elmondani. Számomra a kamera nem pusztán technikai eszköz, hanem a figyelem egyik formája. Azok a történetek érdekelnek, amelyek csendesebbek, kevésbé láthatók, és amelyekhez csak türelemmel, jelenléttel és bizalommal lehet közel kerülni.

Az elmúlt években több dokumentumfilm, portréfilm és közösségi témájú alkotás operatőreként dolgoztam. Különösen fontos állomás volt számomra a 2025-ben díjazott A vízen túl című dokumentumfilm, amely egy elszigetelt erdélyi roma közösség mindennapjait mutatja be. A film operatőri munkájáért a Tony Curtis International Film Festivalon elnyertem a Legjobb operatőri díjat, valamint a CinProCas operatőri díját. Ez a munka megerősített abban, hogy a legerősebb képek sokszor nem a látványos helyzetekből, hanem a figyelmes jelenlétből, a természetes gesztusokból és a helyszín saját ritmusából születnek.

A hároméves ösztöndíjas időszakban az Európa utolsó lepratelepe című egész estés dokumentumfilm elkészítésén dolgozom. A film a romániai Tichilești lepratelep jelenét, történetét és utolsó lakóinak mindennapjait örökíti meg. Nem előre megfogalmazott állítást szeretnék bizonyítani, és nem célom kész következtetéseket kínálni. Sokkal inkább megmutatni szeretném ezt a különleges helyet, annak csendjeit, emlékeit, tereit és az ott élő emberek jelenlétét, mielőtt ez a világ végleg eltűnik.