Szíved a rékasi tájon-Serfőző Simonnak szeretettel ajánlva
Eme versben Serfőző Simont üdvözlöm, az olykor a rékasi tájban megbúvó-megfigyelő költőt.
http://www.agriafolyoirat.hu/pdf/Agria70_2025_osz.pdf
Lajtos Nóra
Szíved a rékasi tájon
Serfőző Simonnak barátsággal ajánlva
Tudtad-e, hogy a rékasi címerállat
ugyanaz a gólya,
mint a Nádudvaréban áll fél lábon
évszázadok óta?
Sejtettem, hogy valami összeköt
bennünket e földön,
biztos voltam benne, hogy az anyafölddel
csüngünk egy ősgöröngyön.
Neved akár egy balladából
lépett volna elő,
lettél Te magad megfigyeltből
szerény megfigyelő.
Jöttél messzi út porából,
a tanyasi szekér néhanapján fölvett,
mégsem mindig fogadtad el
a csendes vendégséget,
hová behívtak,
borral is kínálva,
nem mindig öntöttél
a koccanó pohárba.
S hiába az újpesti lak,
szíved a rékasi tájon,
nem fog elengedni a Zagyva,
partján ülve semmid se fájjon.
Azt mondtad: arcunk az ég…
felhőraj úszik át feletted,
mit el kellett engedni,
talán mostanra elfeledted.
De az is bátran meglehet,
az emlékek soha nem engednek:
konokul hiszel még
mindig az embereknek.
S ha újra meglátogatsz,
hozz nekem egy rékasi búzaszárat,
hadd préseljem ki,
hogy hirdesse szép közös hazánkat.