Miksa Bálint Turbulencia

A kiállításmegnyitóknak önmagukban nem igazán szokott címe lenni, az inkább a kiállításoknak van, ahogyan jelen esetben Miksa Bálint műveit bemutató kiállításé, aminek címe: Turbulencia. Azonban most, amikor kivételesen hosszú ideig készültem erre a mai alkalomra, nem tudtam szabadulni egy kifejezetten prózai, de mégis úgy érzem lényeget megragadó félmondattól: Nem könnyű festészet…Hogy mit is jelent ez? Talán azt, hogy nehéz, súlyos, megfejthetetlen, komplex, involváló, ambivalens, szellemi?

Mielőtt megkísérlem mindezt a magam értelmezési mezején kifejteni, néhány szóban összefoglalnám Miksa Bálint festészetének főbb ismérveit. Elég régen, 2012-ben, tehát már 13 éve találta meg számára azt a festészeti eszköztárat, pontosabban technikát és hordozót, amelynek segítségével létrehozta egyedi és sajátos festészetét. Miután béklyónak ítélte meg a tradicionálisnak tekinthető képformátumot, a négyzetes képkivágatot (azaz a világra nyíló ablakot, amely Leon Battista Alberti óta az európai táblaképfestészet központi metaforája), kialakította szabálytalan, tépett szélű hordozóra felvitt, foltszerű, absztrakt, robbanást asszociáló, általában centrális felépítésű kompozíciós sémáját. Bálint esetében a hagyományos képforma felszámolása, mint a szabadság gesztusa és a kánontól való eltérés, egyfajta szellemi-művészi autonómia igényeként jelentkezett, ez nyilvánvaló, hiszen gondolatilag semmi köze nincs például a képformát-fogalmat szintén átértelmező shaped canvas 1960-as évektől ismert, alapvetően a geometrikus absztrakcióban kiteljesedő irányzatához. Ha mindenképp művészettörténeti kontextusba kellene ágyazni Bálint festészeti orientációját, akkor inkább említeném az amerikai absztrakt expresszionisták sokszor transzcendentális gyökerű, máskor önkiíró jellegű felfogását, már csak azért is mert bár ők nem számolták fel a klasszikus képformátumot, mégis erősen foglalkoztatta őket magának a képiségnek a felszámolása: olyan művet létrehozni, amelynek nincsen eleje és vége, tetszőlegesen folytatható, meghosszabbítható, miközben nincsen narratívája, elmesélni kívánt története sem, ellenben mély szellemi háttere van.  - Szabó Noémi, művészettörténész (részlet a megnyitószövegből)