Gyürky Katalin: Emberből lett uralkodó – Kós Károly–Zalán Tibor: István, az országépítő (kritika)

István „emberi boldogtalanságát műveli nagy országépítő hivatásának teljesítésével” – hangúlyozta a 20. század egyik legnevesebb irodalomtörténésze, Schöpflin Aladár Kós Károly Az országépítő című, 1934-ben napvilágot látott regénye szüzséjével kapcsolatban. Nos, mintha ezt a Schöpflin-féle lényeglátó, velős mondatot tartotta volna szem előtt Zalán Tibor drámaíró akkor, amikor István, az országépítő címmel a regényből színpadi szövegkönyvet készített, melyben bravúros csavarral ékelte bele az államalapító Szent István királyunk fordulatokban gazdag életútjába a jelenkori viszonyainkat.

    Érdekes módon azonban ennek a színpadra szánt szövegnek is megvan a maga története, illetve, most már azt mondhatjuk: történelme. Hiszen Zalán Tibor jóval korábban, már 1999-ben megírta ennek egy verzióját a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház számára. Egy olyan keretjátékkal, amelyben egy újgazdag, művészi ízlés és tudás híján magát mégis mecénásnak valló férfi egy „piktortól” történelmi tablók megfestését rendeli meg, s e tablók épp a Kós Károly-regényben ábrázolt, Vajkból Istvánná lett államalapítónk viszontagságos, hatalomhoz vezető útját „mesélik” el. Azóta azonban eltelt egy negyedszázad, és Zalán rájött: keretjátékának megrendelője ma már máshogy néz ki, máshogy „bunkó kőgazdag”, miközben a tablókon ábrázolandó történelem mit sem változik...