drMáriás kiállítása a Godot Intézetben

drMáriás idén tölti be 60. életévét, mintegy 40 éve aktív a művészet különböző területein, és 35 éve él Magyarországon. A tárlat így nemcsak áttekintés, hanem személyes és történeti összegzés is.

A kiállítás íve a korai, ösztönös, anyagszerű munkáktól a későbbi, reflektáltabb, történeti és társadalmi kérdéseket érintő festészetig tart. A kezdeti kísérletező korszak nyers energiáját egy deprimáltabb, elmélkedőbb, borúlátóbb, filozofikusabb képi világ váltja fel. A délszláv háború előszelében készült művek meghatározó motívuma a papírcsipke-szerű világ, amelyben jelen van a sötétség és a kiszámíthatatlanság. Kiemelkedő számomra a Sakkozó című kép, ahol a központi figura saját magából kiinduló motívumokat szemlél, saját lehetőségeivel és döntéseivel néz szembe, miközben nem teljesen világos, kivel játszik.

A kilencvenes évek eleji törés után a kiállítás hangsúlyos részét az utóbbi másfél évtizedben kialakult festészeti nyelv adja. Ezek a munkák drMáriás legismertebb és legkarakteresebb alkotásai, amelyek sajátos humorral és iróniával közelítenek a történelmi és politikai szereplőkhöz. A képek egyszerre könnyedek és nyugtalanítóak.

Kiemelném a Kádár János Leonardo műtermében című képet, amelyről a magyar néző számára ismerős arc néz vissza. A képen egyszerre jelenik meg humor és viszolygás, melankólia és a múltba révedés abszurditása. Amikor azt mondjuk, „régen minden jobb volt”, a képre nézve elbizonytalanodunk. Mégis megszépül benne valami, mert része volt az életnek, és az is marad. Egyfajta időutazás.

A kiállítás egésze a humor és az irónia eszközeivel olyan teret hoz létre, ahol a néző egyszerre távolodik és közelít, miközben saját viszonyát is újragondolhatja a közelmúlt képeihez és történeteihez.