A Krasznahorkai Könyvtár
Iskolám könyvtára: és a név
A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium könyvtára 2025. december 11-én ünnepélyes keretek között felvette Krasznahorkai László nevét. Az eseményen többek között nekem is jutott pár szó - az alábbi szöveget olvastam fel:
Tisztelt Könyvtár-átnevezésre várók, kedves Vendégeink!
Nézzék-nézzétek el nekem (maradok a tegező formulánál – nézzétek el nekem), hogy írott szöveghez folyamodom, ami Krasznahorkai László olümposzi nagyságához mérve már-már tiszteletlenség, de sajnos nincs egyéb eszközöm, mint a nyelv, az élőszó kusza kanyarulatait pedig meghagynám a tanóráknak. Cserébe, ígérem, rövid leszek. Három mondatot hoztam csupán.
Egy.
Fölemelő és hátborzongató a pillanat: a világ egyik legjobb iskolájának könyvtárát a világ egyik legnagyobb írójáról, az Erkel gimi egykori diákjáról nevezzük el, és ennek a könyvtárnak az ajtaján, köszönhetően Schriffert-Tóth Eszter kollégánknak, már hetek óta olvasható egy sokatmondó Krasznahorkai-mondat (minden Krasznahorkai-mondat nagyon sokat mond).
Kettő.
Abban a kivételes szerencsében van részünk, hogy perceken belül meghallgathatunk egy részletet könyvtárunk névadójának gyönyörű, Néma a süketnek című novellájából, amelynél szebben kevés írás beszél arról, mennyire fontos a gyerekkor, a város, ahol fölcseperedik az ember, és amelynek címét Krasznahorkai a Nobel-díj átvételét megelőző stockholmi felolvasásában is emlegette – néma a süketnek süket a némának: így élünk ma.
Három.
Sokan sokféleképpen írtak már Gyuláról, de félelmetes és zavarba ejtő belegondolni, hogy ennek a városnak a neve mostantól fogva a ma ismert világ valamennyi kontinensén ismerősen cseng: csillaga fölkerült a világirodalom soha nem sötétülő égboltjára.