8. ösztöndíjas találkozó – anyag

Az utolsó ösztöndíjas találkozón hat festményt mutattam be. Ezek állnak jelenleg a legközelebb a befejezéshez.

Az elmúlt négy hónap munkája során a hangsúly egyre határozottabban a képek terének újragondolására került. A korábbi időszak sötét, zárt, mély tónusú közegei továbbra is fontos referenciapontot jelentenek számomra, de ebben a periódusban világossá vált, hogy a készülő sorozat nem épülhet egyetlen domináns háttérsémára. A munka egyik fő tétje ezért az lett, hogyan lehet a sötét, sűrű terek, a világosabb, egységes hátterek és a modulált terek elé szervezett kompozíciók között olyan arányt és ritmust kialakítani, amely nem ismétli önmagát, hanem a sorozat egészét tagolja.

Ezzel párhuzamosan a képekben megjelenő formák is pontosabban kezdtek körvonalazódni: egyre inkább hibrid, mutálódó testekként érdekelnek, amelyekben a növényi, testi, tárgyi és mesterséges minőségek egymásba csúsznak. Az elmúlt hónapok munkája ezért számomra nem egyszerűen új képek előállítását jelentette, hanem annak tisztázását, hogy a valós, megépített helyzetből miként jön létre a festőileg konstruált tér, és ezen belül milyen módon tudnak a képek egymással sorozatként is párbeszédbe lépni.